Python zfill () függvény

A hatalmas beépített modulok, függvények és utasítások sokoldalúságának és elérhetőségének köszönhetően a Python ma már széles körben használt általános célú programozási nyelv. A Python beépített szolgáltatásai segítenek a programozóknak a bonyolult feladatok egyszerű és hatékony végrehajtásában. A zfill () egy Python beépített függvény, amely nullázza a karakterlánc bal oldalán a megadott szélesség kitöltését és a karakterlánc másolatának visszaadását. Párnázott karakterláncot készít nullák hozzáadásával. Ez a cikk bemutatja a Python zfill () függvény használatát.

Szintaxis

Először beszéljük meg a zfill () függvény szintaxisát. A zfill () függvény szintaxisa a következő:

str_name.zfill (szélesség)

A zfill () függvény argumentumként veszi a szélességet, és a karakterlánc bal oldalán a megadott szélességhez igazítja a nullát. A szélesség a húr hosszának is tekinthető.

1. példa: A zfill () függvény használata

Például egy karakterlánc három karaktert tartalmaz; ez azt jelenti, hogy a húr eredeti szélessége 3. Amikor meghívjuk a zfill () függvényt, és megadjuk a 15 szélességet, akkor 12 nullát ad hozzá a karakterlánc bal oldalához, hogy kitöltse a szélességet. A szóköz a szélességét is összeadja. Lássunk rá egy példát. A "hello" karakterlánc szélessége eredetileg 5.

# string meghatározása
my_str = 'szia'
#using zfill () függvény
nyomtatás (my_str.zfill (10)

Kimenet

Öt nullát adunk a húr bal oldalán.

Most tegyünk két szóközt a karakterláncunkba, és tegyük "ő lesz". A karakterlánc eredeti szélessége 7.

# string meghatározása
my_str = 'ő lesz'
# using zfill () függvény
nyomtatás (my_str.zfill (10)

Kimenet

Lássunk egy másik példát a zfill () függvényre.

# string meghatározása
my_str = '10'
print ("Az eredeti karakterlánc:", my_str)
# using zfill () függvény
print ("A zfill () függvény visszaadott karakterlánca:", my_str.zfill (10))

Kimenet

A 8 nullát hozzáadjuk.

2. példa: A zfill () függvény használata

Ha a szélességet a zfill () függvénynek kevésbé adjuk át, mint a karakterlánc eredeti szélessége, akkor semmi sem fog történni. Lássunk rá egy példát.

Az alábbiakban egy példában a karakterlánc eredeti hossza vagy szélessége 9. A zfill () függvényben megadtuk a 3. szélességet. Ebben az esetben sem a nullához nem ad nullákat, sem hibát nem mutat.

# string meghatározása
my_str = 'linuxhint'
print ("Az eredeti karakterlánc:", my_str)
# using zfill () függvény
print ("A zfill () függvény visszaadott karakterlánca:", my_str.zfill (3)

Kimenet

3. példa: A zfill () függvény használata előjel előtaggal

A zfill () függvény másképp működik, ha a karakterlánc előjel előtaggal kezdődik. Az első jel előtag után hozzáadja a húr bal oldalán található nullákat. Lássunk egy példát.

# string meghatározása
my_str = '+ linuxhint'
print ("Az eredeti karakterlánc:", my_str)
#using zfill () függvény
print ("A zfill () függvény visszaadott karakterlánca:", my_str.zfill (13)
my_str = '+10'
print ("Az eredeti karakterlánc:", my_str)
# using zfill () függvény
print ("A zfill () függvény visszaadott karakterlánca:", my_str.zfill (13)
my_str = '--20'
print ("Az eredeti karakterlánc:", my_str)
#using zfill () függvény
print ("A zfill () függvény visszaadott karakterlánca:", my_str.zfill (13)

Kimenet

Következtetés

A zfill () a Python beépített függvénye, amely argumentumként veszi a szélességet, és a megadott szélesség szerint kitölti a karakterlánc bal oldalán található nullákat. Ez a cikk részletesen tárgyalja a Python zfill () függvényt.