Linux futtasson több parancsot párhuzamosan

A párhuzamos feldolgozás több folyamat egyidejű futtatásának fogalma. Ez a koncepció a mai modern számítógépes rendszerek lényege. Ugyanezen módon több parancs is futtatható párhuzamosan, és ma megtanuljuk, hogyan kell ezt csinálni egy Linux Mint 20 rendszeren.

Több parancs párhuzamos futtatásának módszerei a Linux Mint 20-ban

Több parancs párhuzamos futtatásához a Linux Mint 20 rendszerben az alábbi módszerek bármelyikét használhatja:

1. módszer: A pontosvessző operátor használata

Ha a pontosvessző operátort használja a parancsok több parancsának párhuzamos futtatásához a Linux Mint 20 rendszerben, el kell különítenie a terminál pontosvesszőjével párhuzamosan futtatni kívánt parancsokat az alábbiak szerint:

Itt annyi parancsot használhat, amennyit párhuzamosan, pontosvesszővel elválasztva szeretne futtatni.

Ha megnyomja az „Enter” billentyűt a parancs végrehajtásához a terminálon, akkor a kimenetből észreveheti, hogy ezeket a parancsokat párhuzamosan hajtották végre, amint az a következő képen látható:

2. módszer: Bash Script használata

Ahhoz, hogy Bash szkriptet használjon több parancs párhuzamos futtatásához a Linux Mint 20-ban, létre kell hoznia egy Bash fájlt, i.e., egy fájlt a.sh ”kiterjesztés a saját könyvtárban. Megnevezheti ezt a fájlt az Ön preferenciáinak megfelelően. Esetünkben a „Párhuzamos.SH". Ebben a fájlban meg kell adnia mindazokat a parancsokat, amelyeket párhuzamosan akar futtatni, külön sorokban, amelyet a „&” szimbólum követ. Háromszor akartuk futtatni az „ls” parancsot párhuzamosan, amint az az alábbi képen látható:

A szkript megírása és mentése után a következő paranccsal futtathatja a terminálban:

Ha megnyomja az „Enter” billentyűt a szkript végrehajtásához, akkor a kimenetből elemezni tudja, hogy a Bash szkript megadott parancsai párhuzamosan futottak-e, ahogy az alábbi képen látható:

Következtetés

Ebben a cikkben azt a két különböző módszert tanítottuk meg, hogy több parancsot futtasson párhuzamosan egy Linux Mint 20 rendszeren. Az első módszer meglehetősen egyszerű volt, mivel egyszerűen csak pontosvesszővel elválasztva kellett futtatnia a terminál összes parancsát. A második módszerhez azonban létre kellett hoznia egy Bash szkriptet ugyanarra a célra.