C ++ hívás cím szerint és hívás hivatkozás szerint

A C ++ egy rugalmas általános célú programozási nyelv. Eredetileg Bjarne Stroustrup, dán informatikus, még 1985-ben. A C ++ háromparaméteres továbbítási módszereket támogat, azaz.e., hívás érték, hívás cím és hívás hivatkozás alapján. Ebben a cikkben a címenkénti hívásról és a referenciahívás mechanizmusáról fogunk tárgyalni.

Mi a függvény?

Mielőtt rátérnénk a tényleges témára, meg kell értenünk, hogy mi a funkció a C-ben++. Lehet, hogy sokan ismerik a funkciókat.

A függvény alapvetően egy kódrészlet, amely felhasználható egy bizonyos feladat végrehajtására. Egy funkciót elsősorban az ismétlődő kód csökkentésére használnak egy C ++ programban. A bemenetet paraméterként veszi fel, és a kimenetet visszatérési értékként adja vissza. Ha egyszer definiáljuk a függvényt, akkor programunk későbbi részében többször meghívhatjuk / használhatjuk. Így sok ismétlődő kódot mentünk el a programban.

Minden C ++ programnak rendelkeznie kell a „main ()” funkcióval. A „main ()” függvény a C ++ program belépési pontja. A „main ()” függvényen kívül a programozó annyi függvényt határozhat meg, amennyit csak akar.

Itt található a függvény meghatározásának szintaxisa:

A C ++ függvény 0 vagy több bemeneti paramétert képes elfogadni, míg csak egy visszatérési értéket adhat vissza.

Mi az a cím?

Kétféle változó létezik a C ++ nyelven (hasonlóan a C nyelvhez) - Adatváltozó és Címváltozó. A címváltozó egy másik adatváltozó címének tárolására szolgál. Vegyük például a következő kódrészletet:

Itt az első állítás elmondja, hogy az „i” változó adatváltozó, és a 100 értéket tárolja. A második állításban egy mutató változót deklarálunk, azaz.e. „Ptr”, és inicializálja az „i” változó címével.

Mi az a referencia?

A referencia a C ++ nyelv másik hatékony jellemzője. Vegyük fontolóra a következő kódrészletet:

Ebben a példában egész számot deklaráltunk, azaz.e. „A”, majd deklarálta az „r” referencia változót, amelyet az „a” értékkel inicializálunk. Tehát a referencia változó nem más, mint egy másik változó álneve.

Paraméter továbbítási módszerek:

A C ++ nyelven háromféle paraméterátviteli módszer létezik:

1. Hívás érték szerint / átadás érték szerint
2. Hívás cím szerint / Átadás cím szerint
3. Hívás referenciával / átadás referenciával

Ebben a cikkben a - Hívás címen és a Hívás referenciával kapcsolatban tárgyalunk.

Mi a Call By Address / Pass by address?

A Call by address / Call by address módszer esetén a funkció argumentumokat címként továbbítjuk. A hívó funkció átadja a paraméterek címét. Mutatóváltozókat használunk a függvénydefinícióban. A Call by address módszer segítségével a funkció elérheti és módosíthatja az aktuális paramétereket. A cikk későbbi részében láthatunk egy példát a Hívás cím szerint módszerre.

Mi az a hívás hivatkozással / átadás hivatkozással?

A Hívás referenciával / Átadás referenciával módszerben a funkció paramétereit referenciaként adjuk át. A függvénydefiníción belül a tényleges paraméterekhez a referencia változóval férhet hozzá.

Példák:

Most, hogy megértettük a paraméterátadási módszerek fogalmát, számos példaprogramot fogunk látni a paraméterátadási mechanizmus megértéséhez a C ++ nyelven:

1. 1. példa - Hívás cím szerint (1)
2. 2. példa - Hívás cím alapján (2)
3. 3. példa - Hívás hivatkozással (1)
4. 4. példa - Hívás hivatkozással (2)

Az első két példa arra szolgál, hogy elmagyarázzuk, hogyan működik a Call by address módszer C-ben++. Az utolsó két példa a felhívás hivatkozási koncepcióval történő magyarázata.

1. példa - Hívás cím szerint (1)

Ebben a példában bemutatjuk a hívás cím szerinti mechanizmusát. A „main ()” függvényből meghívjuk a „hello ()” függvényt és átadjuk a „var” címét. A függvénydefinícióban egy „var” címet kapunk egy mutatóváltozóban, azaz.e., „P”. A hello függvényben a „var” értéke 200-ra változik a mutató segítségével. Ezért a “var” értéke 200-ra változik a “main ()” függvényen belül a “hello ()” függvényhívás után.